Klárafalva

Ez a bejegyzés szintén elérhető: English (angol) српски (szerb)

A Maros bal partján fekvő község környéke a bronzkor óta lakott terület. A falu a honfoglalás kora óta áll fenn, a 13. században Varsányitófalu néven volt ismert. Klárafalva néven 1488-ban szerepel először a z írott forrásokban, nevét Szent Klárának szentelt templomáról kapta. A hódoltság alatt elpusztult falut 1777-ben Magyarcsanádról idetelepült dohánykertészek népesítették be újra. Területét 1801-től a báró Gerliczy család birtokolta, így a Deszk központú uradalom része lett.

Határa sík terület, mintegy 30 %-át borítja erdő. Az egykori dohánytermesztők mai utódai elsősorban zöldségtermesztéssel foglalkoznak.

 A község a Szegedet Makóval összekötő 43-as út Maros felé eső oldalán épült. Központi terén helyezkedik el a községháza és a templom. Jellemzően utcás település, szabálytalan utcavonalakkal. Az Ófalunak nevezett része tanyákkal tarkított.

A telkekre jellemző a fésűs beépítés. Néhány, a község szélén található utca fűrészfogas beépítésű. A hagyományos utcaképet főként nyeregtetős hosszúházak adják. A kialakult beépítési mód a legtöbb esetben a következő: az utcavonalon vagy 2-3 méter előkerti vonalon elhelyezett földszintes, utcára merőleges tetőgerincű, aszimmetrikus magastetős lakóépületek.  Díszítésük egyszerű, a nyíláskeretezésre és az utcai oromfalra korlátozódik, melyek képzésére jellemző a deszka-, tégla- vagy vakolt oromzat. A hosszúházak vert falúak, illetve vályog- és téglafalúak. Jellemzően a 20. elején és első felében épültek.

A hagyományos építkezés keveredik az 1960-as években épült sátortetős kockaházakkal, melyek szintén az utcavonalon, oldalhatáron állnak, homlokzatmagasságukkal igazodnak a korábban épült épületekhez. Homlokzatképzésük egyszerű.

Egyre több a nyaraló jellegű lakóház és telek, a községből eljárnak a közeli nagyvárosokba dolgozni.

A község lakóinak 2015-ben 462 fő volt.