Megérteni az embereket, a tájat, a fákat, és megértésből folytatni azt, amit a teremtő éltet és virágoztat.
A szegedi nagytájat Szeged városa és az attól főként délre húzódó települések alkotják, amelyek közös hagyományokkal rendelkeznek. Ide tartoznak a még a török előtt létesült falvak, valamint azon települések, amelyek a karlócai majd a pozsareváci béke után jöttek létre szegedi kirajzásból. Szeged népének fontos szerepe volt a Délvidék újranépesítésében, főként a Temesi bánság betelepítésénél, ekkor jöttek létre azok a falvak, amelyek lakosságát szegedi dohánykertészek képezték. A terület egységes néprajzi képet mutat, ezen belül azonban szinte minden falu külön néprajzi egységet képez, főként a szomszédos népek hatásának köszönhetően. A 20. század második felétől, az életkörülmények változása, és az állandó népességcserék következtében átalakulóban van a falukép, és egyre inkább eltűnnek, a szegedi nagytáj építészeti örökségének elemei. Ebből kifolyólag elengedhetetlen ezen örökség feltérképezése, dokumentálása, és átörökítése az utókor számára.
Mike Shanahan ír építész módszerét alkalmazva, aki elkészítette Cork megye tervezési-építészeti útmutatóját, készült el a Balaton–felvidéki építészeti útmutató 2014-ben, Krizsán András Ybl-díjas építész tollából, számos szakember közreműködésével, és szakmai-társadalmi szervezetek támogatásával. Az építész szakmán belül felmerült az a további igény, hogy más, tradicionális építészetben gazdag területeken is érdemes folytatni a munkát.
Az egyik ilyen, mindkét ország egy-egy részét felölelő, egykor összefüggő terület a szegedi nagytáj. Ez egy olyan térség, ami európai kitekintéssel is teljesen egyedi, ahol a falvakat egy város, Szeged kapcsolja össze, amit a kirajzott nép még a 20. század elején is hazának hívott. A területen csaknem változatlanul folyik a 18. századtól követhető gazdálkodási forma, melynek a kialakult telek és háztípusok változatlanul megfelelnek. Ugyanakkor megfigyelhető az a jelenség is, hogy a házakat részben modernizálják, részben az eredeti funkciójuk megszűnik, és az elmaradottság szimbólumává válnak. Ezen átalakulásoknál ki-ki jó érzékkel modernizálja az épületegyütteseket, más viszont a városi építészeti kultúra hatására elrontja a tradicionális formákat és az épületekben rejlő funkcionális lehetőségeket. A hagyományos faluképben egyre gyakrabban oda nem illő, méreteiben nem megfelelő, kialakításukban idegen kultúrkódokat követő házak épülnek. Ez a kettősség, a hagyományos paraszti kultúra során kialakult épített környezet, ami szinte kinőtt a tájból, és a tervezett, tájidegen környezet, csaknem minden vizsgált település esetében jól megfigyelhető.
E kedvezőtlen jelenségek megállítására készült el A szegedi nagytáj építészeti útmutatója című kötet, mely igazodna Mike Shanahan és Krizsán András könyvének szellemiségéhez. A mű a helyszíni kutatásra alapozva, a hagyományos épületek példáin mutatja be a tájegység építészeti karakterét, de a mai funkciójú házak esetében is tanulsággal szolgál. Az útmutató a vizsgált terület épített örökségének tükre, amely bemutatja az évszázadok során kialakult hagyományokat, sajátosságokat, valamint útbaigazítja az építészeket, hogy a hely és a tradíció megismerésével az adott tájba illő épületeket tervezzenek, ugyanakkor a házak egyszerre újak és izgalmasak legyenek. Ugyanezen elvek a már meglévő épületek felújításakor is kitűnően alkalmazhatók.
