Kiszombor

Ez a bejegyzés szintén elérhető: српски (szerb)

Zombor, Sombor

A Maros bal partján fekvő település határa a 12. század óta lakott. A terület a Maroson szállított só és építőanyagok miatt a középkorban nagy gazdasági jelentőséggel bírt. A török hódoltság alatt a népesség megfogyott, 1717-től a kamara fennhatósága alatt állt. A lakosság betelepülése a 17. század második felétől folyamatos volt, a község egyes részei ennek a történelmi folyamatnak a lenyomatát máig őrzik: például a Kistelek nevű rész halmazos településszerkezete. 1781-ben a birtokos Oexel Mátyás József nagyszentmiklósi sörgyáros lett, aki később a Rónay nevet vette fel. A családi uradalom közel egy évszázadon át biztosított megélhetést jelentő munkát a község lakóinak. A település 1895-ben nagyközségi rangot kapott. Területe szántóföldi művelésre alkalmas, fő termények: búza, kukorica, burgonya és a hagyma.

A település történeti magja utcás szerkezetű. A főútvonalakat az egykori Rónay-uradalom szabadon álló épületei köré kialakított parkok szakítják meg. A központi részeken az utcasorok zárt beépítésűek. Az 1970. évi árvíz után az új telkek sakktábla szerűen kerültek kiosztásra. Az új utcák telkeire a fésűs beépítés jellemző.

A központi részeken a hagyományos utcakép az uralkodó. Nyeregtetős, utcára véggel épült hosszúházak és az utcafrontra épült polgárias lakóházak váltják egymást. A település új osztású részein szabadon álló kockaházak és az ezredfordulóra jellemző modern, olykor szabálytalan alaprajzú épületek láthatók.

A központi részeken a rangosabb épületek homlokzata eklektikus, klasszicizáló és szecessziós jellegű vakolatdíszítéssel van ellátva. Különösen az ablakokat keretezik stukkókkal, festéssel. A homlokzati festés többnyire fehér vagy pasztell árnyalatú, de a régi festés a polgárházakon erőteljesebb színű is lehetett (vörös, bordó). Az oromzatok kialakításához az uradalmi épületek adhattak mintát. Gyakori a macskalépcsős téglaoromzat, a festett, geometrikus attika.

A hagyományos, nyeregtetős hosszúházak tégla- és vályogfalúak, jellemzően 3 vagy 4 osztatúak, jellemzőjük a beépített tornác elé épített kiugró, fedett bejárat (előszoba) és a fűrészelt díszű deszkaszegéssel kialakított, függőleges vagy napsugárdíszes deszkaoromzat.

A nagyközség lakóinak száma 2015-ben 3795 fő volt.