Újszentiván

Ez a bejegyzés szintén elérhető: English (angol) српски (szerb)

Szentiván

A Tisza-Maros szögben fekvő település története során többször elpusztult majd újranépesült. A török hódoltság utáni újratelepítése az 1730-as években történt. Az első lakók többségében szerb nemzetiségűek voltak, majd 1850 után melléjük Őscsanádról németek, Szegedről kirajzott, dohánykertész magyarok érkeztek. Az első telepes szerb népesség az első világháború után kivándorolt az anyaországba, ettől kezdve a lakosság zömét a magyarok teszik ki.

Határa löszös öntéstalaj, feltöltődött holtágakkal. Az ország legmélyebb fekvésű kistájához tartozik.

A 19. században jellemzően dohánytermesztést folytattak, ezt felváltotta a búza-, napraforgó- és kukoricatermesztés, valamint a rózsakertészetek. A község határában intenzív, fóliasátras zöldségtermesztéssel is foglalkoznak.

A betelepítés idején kialakított történelmi településrész jellemzően a főutcára szabálytalan szögben torkolló mellékutcákból áll. Jellemző az oldalhatáron álló beépítés, nyeregtetős, 3 vagy 4 osztatú hosszúházakkal, illetve utcafrontra épült, zártsorú, polgárias lakóházakkal. A központon kívül eső utcákban a szabadon álló, sátortetős kockaházak, ill. tetőtér-beépítéses családi házak is megtalálhatók. A hagyományos épületek vályog és/vagy téglafalúak.

A történelmi településrész hagyományos lakóházai vakolatdíszesek, homlokzatukon jellemzően klasszicizáló vagy eklektikus stukkókkal. Külön figyelemre méltóak az ablakkeretek, illetve az oromzat díszei, melyeken gyakran évszám és betűjel is található (építés éve, az építtető neve). Legszebb példáit az Újvilág és a Rákóczi utcában láthatjuk.

Lakóinak száma 2015-ben 1899 fő volt.